Huhhh...

Rég nem írtam.. hát igen nem sok minden történt velem mostanában. Szépen haladok a loli szoknyával, már csak a gumizást kell megcsinálni benne meg még azon gondolkodok hogy a harmadik réteget is rátegyem-e vagy sem. Sajnos csipkét nem tudtam venni hozzá, de szorgosan keresek méteráru boltokat. És tervezem egy ingem átalakítását is. Így már teljesen vk-san tudok menni LM.C-re. Jah és találtam egy tök aranyos fodros szoknyát a szekrényben ezzel pedig egy Shiro-loli outfit-et szeretnék összeállítani, jah igen mert aszokny fehér XD. És még a lábszár melegítős részt is meg kell csinálnom, de ha azzal nem tudok időben elkészülni akkor leszedem a ruru-s gatyám alját és azt használom majd, bár még azt is át kell alakítanom, a szárára szeretnék egy fűzős részt fel tenni, csak nem tudom honnan szerzek láncszemeket hozzá.
Aztán elkezdtem Yaoi fic-et írni. Szerintem jó lett, és több emberkének is mutattam szerintük is jó lett... bár lehet hogy csak azért mondták mert nem akartak megbántani, mondjuk egyiküknek így is sikerült... de részlet kérdés. Jah, a ficu amúgy Gazette-s és Ruru-Kai párosú, ésésésés arról szól hogy Kai nagyon szegény és rászorul a munkára amit Uruha ajánl neki és sok sok probléma merül fel Kai nehéz anyagi helyzete miatt, de az titok hogy mi, am tervezem feltenni AFS-ra csak annyi helyesírási hibám van hogy nem engedik föl, keresek is lektort hozzá, de eddig nem sok sikerrel.
És át szeretnék jelentkezni Hunfalvy-ba hogy tanulhassak japánt, ofőm ma rá jött hogy ezt tervezem szépen le is hülyézet, de azt mondta szeretné ha maradnék... ez azért jól esett. Remélem felvesznek, bár Hari volt olyan kedves hogy meg kérdezte mi a szart akarok én a Hunfalvyba ilyen karó helyesírással, de nem érdekel, japánt akarok tanulni és kész.

Gondolkoztam

ma este gondolkodtam, úgy mindenen ami eddig történt velem. Rájöttem valamire. Egész eddigi életemben soha semmi se sikerült, de komolyan, mindig csak egy pici kibaszot retkes hajszálon múlot, de én mindig lemaradtam arról amire nagyon vágytam. És egész eddigi életem abból állt hogy másokat csodálok és irigylek is hogy mi mindent sikerül elérniük az életben, nézem hogy mine boldogk és csak azt halytogatom "remélem sikerül elérned" és nem is az hogy nem gondolom komolyan csak arra végyom én is hogy ezt valah én is halljam és sikerüljön is. De már tudom hogy fölösleges minden próbálkozás. Hiába akarok bármit elérni, bármit megkapni bármit megcsinálni sose sikerül... mert egy nyomorék vagyok. Húgomtól is csak ez hallom és igaza van télleg az vagyok, egy antiszociális kis fasz, apám is ezt gondolja anyám is így van vele, és szerintem is így van. Nézem ahogy mindneki boldog körülöttem csak én nem vagyok az... persze ez biztos az én hibám, hisz nem lehet az hogy 58(általános+középsulis osztársak) ember hibádzik és nem én az egyetlen egy aki képtelen beilleszkedni. Jelentkeztem egy suliba amiért a végén bőgtem hogy nem vettek fel, most meg a hányinger kerülget tőle úgy utálom, és tudom hogy elpazarlok 5 évet ott hogy tanuljak olyasmiket amiket szívből gyűlölök, ahelyett hogy olyat tanulnék amit akarok... Elbaszom itt az életem hoy végül egy szupermarketben legek árufeltöltő és nézzem hogy körülöttem mindenki azt teszi amit szeretne. éN meg csak tovább álmodozom, persze tudván tudom hogy ezzel csak magam kínzom, de talán még vagyok olyan bolond hogy hiszek abban hogy egyszer sikerül és elérem az álmaim.... bár ez eléggé valószínütlen.
Szóval maradok abban hogy csodálom mások boldogságát, hátha ezzel egy picike nekem is juthat talán.

Chizuru... *-*

nah tehát... múlt héten Chizuru aszonta h az LM.C koncira ajegyek csak korlátozott számban kaphatók amitől tökre beparáztam és azonnal meg akartam venni a jegyeket, és végül megegyzetünk h együt elmegyünk megvenni őket a Westendbe. Öcsém hogy ott mekkora tömeg volt. Köbö röpke fél óra alatt sikerült megtalálni a jegyirodát is.... hehe azért tudunk valamit...aztán még vagy nyolcszor körbejártuk a westendet, mer nem tudtunk sehova se leülni. Aztán egy idő után leültünk a kajáldánál, ahol nyálcsorgatva néztünk emberkékre akik esznek... mi meg ÉHEZÜNK.... szal éljen a mazohizmus(sztem szarul írtam le ezt a szót,de se segáz)
aztán tökre elterveztem h varrok magamnak egy loli szoknyát is *EZT* ésésésésés egész hétvégén arra vártam h meg vehessem az anyagot hozzá de sajna csak csütörtökön lesz rá időm *szipszip*
Aztán ma önsajnáltatós napot tartok.. elegem van abból h mindankinek minden sikerül amihez hozzá kezd csak én vok egy szerencsétlen fasz. Például mért nem tanulhatok meg japánul... olyan kibaszot nagy kérés ettől a kurva élettől, vagy mért kell egy retkes autószerelő suliban szopnom, mikor egyáltalán nem akarok az lenni... és még csak nem is azért mentem oda mert én vok a leg szarabb tanuló a világon és csak oda vettek fel, hanem mert "jól megtanulok angolul" bassza meg én japánul akarok meg tanulni... ráadásul az osztály főnök is állandóan engem baszogat, elegem van... az osztálytársaim is pöcsök és az a legnagyobb szórakozásuk h engem basztatnak
fasz ki van már....
Chuuu~

Mozgalmas napok... ^^

huh... nagyon sok minden történt velem az utóbbi időben.
először is szombaton elkezdtem újra rajzolni, főként póló mintákat, amiket fel is rakok ha meg izékélem a szkennert hogy rendesen látszon a kép, de terveztem két pópót meg egy loli szoknyát is. Alig várom hogy neki kezdjek a ruha gyártásnak. Végre igazán VIsual Kei-esen akarok ki nézni XD ez elég hülyén hangzot.
annyira belelkesültem hogy már olyan elvetemült dolgok is eszembe jutottak mint VK-s ruhák tömeg-gyártása és eladása. Perszenyílván való hogy semmi nem lesz belőle, de a fantáziának nincsenek határai főleg nálam. XĐĐĐ
Aztán Chizuruval belekezdtem életem második szerepjátékos ficébe amiben most Uke agyok, na igen az elősben seme voltam, Gokyuusával.Chizuruval már fel is tettük AFS-re és alig várjuk hogy közzé tegyék :D szerintem igazán aranyos történet lett/lesz:)
aztán még mi is történt velem... jah igen kicsit be depiztem, nem is kicsit. elkezdtem azon gondolkodni mein jó lehet ha szeretik az embert... most tuti megleptelek hogy ilyen faszságokon gondolkodok, de igen. Velem még nem történt meg úgy isten igazán. Az elmúlt 16 évemben egyedül voltam, mindig én voltam kirekesztve a társaságból, nem tudom miért. Csak egyszer szeretném végre meg tudni mien is lehet ha szeretnek, biztos.. biztos nagyon jó érzés. Most tuti azt hinnék hogy valami emós picsa vok, de ez nem igaz. Mindig megtaláltak az emberek csak mert nem is tom mért... a lényeg hogy mindig mindenki rajtam nevet, engem baszogat, most erre lehet azt mondani hogy csak én veszem a szívemre. De amikor, elveszik a Gazettes ellenőrzőm hogy megtapossák, vagy leszbikusnak titulálnak mert Miyavit halgatok, vagy a kitűzőimmel dobálnak és azon nevetnek hogy hogyan ugrálok utánna vagy amikro úgy mutogatnak rám mint valami állatkerti látványosságra csak mer levágattam ahajam, meg befestettem néhány helyen lilásra, vagy belém törlik a szutykot a füzetükről, mert valami lábtörlőnek vagy minek néznek, akkor elgondolkozok hogy ez ilyen normális lenne mindenkivel... ezek után csak arra vágyom hogy egyszer csak egyetlen egyszer végre valaki úgy tekintsen rám mint egy normális emberre... hogy legalább csak egy napra ugyan olyan lehessek mint ők, és nem az lesz a nap jófeje aki a legnagyobban rúg belém. Végül is már csak 3 és fél évet kell velük kibírnom... az eddigi 16 magányos évhez képest az már semmi, nem igaz?
és éppen a blogom írása közben szólt Chizu hogy jóvá hagyták a történetünket szla most WIIIIIIII nagyon fel vagyok dobva:D:D:D:D

Puskát soha többé...

Mivel múlt héten beteg voltam nem tanultam kémiára mondván tuti nem kérdez, de reggele lső órában megszólalt bennem a félsz és írtam puskát.... kezdjük ott hogy ezer éve nem használtam puskát... ráadásul rossz anyagot írtam le a puskára szal a lapokat kellett használni amin a tananyag volt. Tehát óra előttbetettem a padba, de valahogy úgy hogy az egyik lap amin a fontosabb dolgok voltak, beleragadt a pad elülső támlája és az aló lapja közé. Szóval doga első felében azzal szerencsétlenkedtem h a lehető leghalkabban kikaparjam onnan. Mivel nem vok az a puskázós fajta remegett a kezem ezerrel mer féltem, egszerűen képtelen voltam bármit is lemásolni a lapról. És mikor úgy döntöttem vissza teszem a padba mer képtelen vok rá kiesett valahogy. Mindenki hátrafordult, és a tanár is rám nézet, az arcom vörös volt a szégyentől. de szerencsére a tanár nem vette észre. Szerintem karó lesz mer télleg nem tudtam semmit, de nem tudtam puskázni se... és ezennel el is határoztam éljen a becsületesebb út és maradok a normális tanulásnál mint a puskáknál és a stressznél.

De ha már puskáról van szó egy általunk igen utált osztálytársunk Dave Kossuth ösztöndíjas. Ez azt jelenti hogy kap valamennyi pénzt, de nem is ez a lényeg, mert amolyan elismerés is a tudásáért. De mien tudása ia van neki.... minden tanár szereti mert ő a fő nyaló gép a 2 másik kocka barátjával. Minden szünetben úgy tezs mintha tanulna és a tanárok rendre el is hiszik hogy télleg azt csinálja. De ő nem tanul, minden órán puskázik, de komolyan MINDEN órán... és sikeresen, sose kapják el és lám 4,7 az átlaga... továbbá akkora pofája van a puskázott jegyeire hogy az már irritál. Ma szóba került a puskázás és a házi másolás... és Egyik osztálytársam meg is említette h van egy gyerek az osztályban aki ezt csinálja erre ofő csak annyit mondott nem tud vele mit tenni, de igyekszik elkapni órákon... persze osztálytársam nem mondta hogy kire gondolt... de mindannyiunk számára nyilván való volt, csak ofő bízik meg benne pedig ha tudná mekkora egy genny láda...

Már megint.....de mér pont velem???

Hol is kezdjem... Talén ott hogy immáron drága kedves ofőm már megint kitalált valamit hogy engem szopasson. Ehhez persze tudni kell hogy köbö 2 hónapja lilára festetem a hajam, vagyis csak melíroztam (amiből egyébként rózsaszín lett) és hetekig piszkált vele ő is meg az osztály is. És többek közt az is szúrja szemüket (miközben semmi közük hozzá) hogy mindig fekete cuccokban járok és hogy rövid régebbi Aoi stylos... Na de térjünk a lényegre, ma ofő órán ki találták hogy a devianciáról beszéljünk (deviancia=viselkedésbeli vagy öltözködésbeli másság) na és véletlen én voltam a főfőfő deviáns. Na ez még hagyján a köbö másfél éves ismeretségünk után ezt már igazán meg szoktam... mármint hogy engem találnak meg és baszogatnak, de szóba jött a másság mitn úgy másság hogy homoszexualitás. Aki ismer az tudja hogy számomra ez egy igen érzékeny téma, és nem csak örült yaoi fangörlizmusom miatt. (na igen már én is legondolkodtam azon hogy biszexlegyek) Na szóval kedvenc padtársam Bencuska a világ legtahóbb tipikus bunkó buta focista feelingü embere, elkezdte szidni a melegeket...addig még oké volt hogy atahója azt mondogatta hogy bújjanak már el a mocskos buzik de amikor azt mondta hogy "belekéne lőni a buzikat a dunába" nahát ott kiverte a biztosítékot nálam. De persze a hülye isten barma a leszbiket vajon mér nem szidta... mer ugye 2 csajt nézni jobb mint 2 pasit..... hogy valakinek télleg ennyire a gatyájában legyen az a nem létező esze....

Aztán angol irodalomra be kellett szerezni egy angol nyelvű könyvet "to kill the mocking bird" címmel, ez egy regény... a legtöbben ki vették a könyvtárból, de ugye nem volt elég, szal volt aki tudott máshonnan szerezni. Mivel 2 csoporta vagyunk osztva felye annyi könyv is elég volt. ÍGy az egyik csoport el tudta kérni a másiktól.... de meglepő módon amikor sor került a könyvek cserélésére pont nekem nem adott senki se... vagyis nem volt kitől kérni mert mindenkinek volt egy fontosabb személy nálam akinek adhatta volna.... de ez már annyira röhejes... pont mindig én maradok ki...

nah ennyi voltam
chuu~