ma este gondolkodtam, úgy mindenen ami eddig történt velem. Rájöttem valamire. Egész eddigi életemben soha semmi se sikerült, de komolyan, mindig csak egy pici kibaszot retkes hajszálon múlot, de én mindig lemaradtam arról amire nagyon vágytam. És egész eddigi életem abból állt hogy másokat csodálok és irigylek is hogy mi mindent sikerül elérniük az életben, nézem hogy mine boldogk és csak azt halytogatom "remélem sikerül elérned" és nem is az hogy nem gondolom komolyan csak arra végyom én is hogy ezt valah én is halljam és sikerüljön is. De már tudom hogy fölösleges minden próbálkozás. Hiába akarok bármit elérni, bármit megkapni bármit megcsinálni sose sikerül... mert egy nyomorék vagyok. Húgomtól is csak ez hallom és igaza van télleg az vagyok, egy antiszociális kis fasz, apám is ezt gondolja anyám is így van vele, és szerintem is így van. Nézem ahogy mindneki boldog körülöttem csak én nem vagyok az... persze ez biztos az én hibám, hisz nem lehet az hogy 58(általános+középsulis osztársak) ember hibádzik és nem én az egyetlen egy aki képtelen beilleszkedni. Jelentkeztem egy suliba amiért a végén bőgtem hogy nem vettek fel, most meg a hányinger kerülget tőle úgy utálom, és tudom hogy elpazarlok 5 évet ott hogy tanuljak olyasmiket amiket szívből gyűlölök, ahelyett hogy olyat tanulnék amit akarok... Elbaszom itt az életem hoy végül egy szupermarketben legek árufeltöltő és nézzem hogy körülöttem mindenki azt teszi amit szeretne. éN meg csak tovább álmodozom, persze tudván tudom hogy ezzel csak magam kínzom, de talán még vagyok olyan bolond hogy hiszek abban hogy egyszer sikerül és elérem az álmaim.... bár ez eléggé valószínütlen.
Szóval maradok abban hogy csodálom mások boldogságát, hátha ezzel egy picike nekem is juthat talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése