Mozgalmas napok... ^^

huh... nagyon sok minden történt velem az utóbbi időben.
először is szombaton elkezdtem újra rajzolni, főként póló mintákat, amiket fel is rakok ha meg izékélem a szkennert hogy rendesen látszon a kép, de terveztem két pópót meg egy loli szoknyát is. Alig várom hogy neki kezdjek a ruha gyártásnak. Végre igazán VIsual Kei-esen akarok ki nézni XD ez elég hülyén hangzot.
annyira belelkesültem hogy már olyan elvetemült dolgok is eszembe jutottak mint VK-s ruhák tömeg-gyártása és eladása. Perszenyílván való hogy semmi nem lesz belőle, de a fantáziának nincsenek határai főleg nálam. XĐĐĐ
Aztán Chizuruval belekezdtem életem második szerepjátékos ficébe amiben most Uke agyok, na igen az elősben seme voltam, Gokyuusával.Chizuruval már fel is tettük AFS-re és alig várjuk hogy közzé tegyék :D szerintem igazán aranyos történet lett/lesz:)
aztán még mi is történt velem... jah igen kicsit be depiztem, nem is kicsit. elkezdtem azon gondolkodni mein jó lehet ha szeretik az embert... most tuti megleptelek hogy ilyen faszságokon gondolkodok, de igen. Velem még nem történt meg úgy isten igazán. Az elmúlt 16 évemben egyedül voltam, mindig én voltam kirekesztve a társaságból, nem tudom miért. Csak egyszer szeretném végre meg tudni mien is lehet ha szeretnek, biztos.. biztos nagyon jó érzés. Most tuti azt hinnék hogy valami emós picsa vok, de ez nem igaz. Mindig megtaláltak az emberek csak mert nem is tom mért... a lényeg hogy mindig mindenki rajtam nevet, engem baszogat, most erre lehet azt mondani hogy csak én veszem a szívemre. De amikor, elveszik a Gazettes ellenőrzőm hogy megtapossák, vagy leszbikusnak titulálnak mert Miyavit halgatok, vagy a kitűzőimmel dobálnak és azon nevetnek hogy hogyan ugrálok utánna vagy amikro úgy mutogatnak rám mint valami állatkerti látványosságra csak mer levágattam ahajam, meg befestettem néhány helyen lilásra, vagy belém törlik a szutykot a füzetükről, mert valami lábtörlőnek vagy minek néznek, akkor elgondolkozok hogy ez ilyen normális lenne mindenkivel... ezek után csak arra vágyom hogy egyszer csak egyetlen egyszer végre valaki úgy tekintsen rám mint egy normális emberre... hogy legalább csak egy napra ugyan olyan lehessek mint ők, és nem az lesz a nap jófeje aki a legnagyobban rúg belém. Végül is már csak 3 és fél évet kell velük kibírnom... az eddigi 16 magányos évhez képest az már semmi, nem igaz?
és éppen a blogom írása közben szólt Chizu hogy jóvá hagyták a történetünket szla most WIIIIIIII nagyon fel vagyok dobva:D:D:D:D